Gasztroblog

Ramen

A Miso, és a Soba mellett a japán gasztronómia egyik legismertebb fogása. Nem csak hazájában népszerű, hanem mára az elég világot meghódította, ez az elsőre egyszerűnek tűnő, de még is összetett és sokszínű leves.

Két nagyon fontos alap összetevője van, a búzalisztből és enyhén lúgos ásványvízből (mely a rugalmas állagot, színt és ízt biztosítja) készült tészta, és a sertés vagy marhahúsból, esetleg halból készült alaplé. A két alapot számos feltéttel lehet gazdagítani, mely így nagyon változatos ízutazásra kalauzolja a felfedezésre vágyó kulináris kalandort.

Legtöbbször sertéshúst (csású), szárított tengeri algát (nori), kamabokót használnak, de kiváló kiegészitője a fűszeres főtt tojás, zöldség, siitake gombat, rák, és hal is. Izesítésként sötét szójaszósz és zöldhagyma, frisseségét pedig a gyömbér biztosítja. Japán szinte minden régiójának megvan a saját rámenváltozata. az alaplé és a tészta mindnél megegyezik, a feltétek felhasználása változik tájegységenként. A tonkocu típusútól (sertéscsontleves-alap) Kjúsú vidékén, a miszóalapú Hokkaidó szigetén népszerű.

Bor választása egy tökéletesen elkészített ramen mellé nem könnyű, de nem is lehetetlen! Meghatározó az alaplé és a feltét. ha zöldség a domináns akkor egy könnyű fehérbor, ha feltét és alaplé is marha, akkor már egy testesebb kissé magasabb tannin tartalmú vörösbor is kitűnő kísérője lehet, és fantasztikus ízélményt nyújthat. Viszont, ha szeretnénk autentikusak lenni, mindenképp fogyasszunk mellé egy kitűnő sakét!

Tapas

Spanyolország legjellegzetesebb étele, a mediterrán gasztronómia szupersztárja ez az apró falatokból álló ízkavalkád. Hűen tükrözi az Ibériai konyha egyik legfontosabb alapelvét: az ételkészítés célja az, hogy megtartsuk az alapanyagok természetes, jó ízét.

A szó eredetének legelterjedtebb változata szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa,valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.

A tapasok variációja szinte kimeríthetetlen, létezik hideg és meleg változata, ropogós bagetten vagy éppen agyagedénykében kínálva. A végtelen lehetőségeket számbavéve mégis vannak közöttük visszatérő nagy klasszikusok. Fontos alapanyagnak számít a serrano vagy iberico szárított sonka, juh kecske és tehéntejes sajtok, olajbogyó, olajos magvak, és jó minőségű extra szűz olivaolaj. Ezeket szinte elég kitenni egy tálra, de készülnek jellegzetes fogások tojásból, krumpliból, különböző zöldségekből, savanyúságokból. Azonban sokszínűségét mutatja a számos pástétom, sherryszószos rák, töltött paprika, csicseriborsókrém, grillezett szardínia, marinált articsóka, tőkehalfasírt vagy sültpaprika-krémes szendvics is. Tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani

Vajon mi kellett ahhoz, hogy a tapas mára meghódítsa a világot? Talán egyszerűsége és nagyszerűsége? A minőségi alapanyagok természetes íze? A lehetőségek kimeríthetetlen tárháza? Talán mindez együtt! Minden esetre jól tükrözi sikerét a nagyvilágban az, hogy még nemzetközi világnapja is van, ami minden év június 15. Egy biztos. Nyári estéken tapasokkal terített asztal, egy pohár illatos habzóbor, kellemes barát társaság, és megtölti, átjárja lelkünket az a bizonyos mediterrán életérzést. Borválasztás ugyanúgy rengeteg lehetőséget rejt magában mint maga a tapas.

A felhasznált alapanyagok, és az elkészítési módok sokszínűsége nem szab határt, enged kalandozni és élményt szerezni.

Bármit is választunk, ha egy elegáns száraz sherryt, vagy zamatos habzóbort kortyolgatunk mellé nem fogunk csalódni.

Edamame

A Kelet-Ázsiai ezen belül is a Japán konyha egyik izgalmas alapanyaga, hazáján kívül az új ízek, szokatlan alapanyagok és érzetek folytonos keresése hozta előtérbe pár évvel ezelőtt.

Az edamame szójabab, amely fiatal és zöld a szedés során. Emiatt puha és ehető, nem kemény és száraz, mint amit a szója tej és tofu előállításához használnak. Kis zsenge zöld babszemek, melyeket főként sushi bárokban vagy izakaya-kban (helyi italboltok) szolgálnak fel.

Az edamame szó japán jelentése is igen egyszerű és találó: „bab egy ágon”. Mindamellet, hogy kulináris élvezete jelentős, jó hatással van a szervezetre is. Magas a protein és esszenciális aminósav tartalma, de K-vitaminban és folsavban is igen gazdag.

Elkészítése nagyon egyszerű, csak le kell forrázni, esetleg rövid ideig párolni, de főzhetjük dashi-ban is (konbu és katsuobushi levesalap) és már élvezhetjük is egyedülálló édeskés aromáját. Izesítése sóval, esetleg kevés fokhagymával, vagy kevés fűszerrel.

Tálalhatjuk előételként szójaszósszal, rizzsel vagy magában köretként, esetleg saláta összetevőjeként, de ropogós snackként is kiváló. Azért ne feledjünk egy fontos dolgot, a bab héja nem ehető.

Bor párosítása lehet egy közepesen testes, savas gyümölcsös vörösbor, de tökéletes választás lehet egy pohár friss Asahi, Sapporo, vagy Kirin japán sör is.